Az
egész úgy kezdődött, hogy van ez az Álomnő, vagy mi a manó, amit Liptai írt.
Molyon szóba került, hogy manapság mindenkinek, akinek van egy kis hírneve,
szinte kötelező könyvet írnia. Mert az cool, meg trendi, sőttön-sőt nagyon menő
dolog. (Nem tudom, milyen az említett kalandregény, csupán a trend tűnt fel).
Alapvetően nem vagyok jóban a
chick-littel, a romantikussal, a végtelenségig lebutított cselekményszövésű
modern tündérmesékkel, de amikor @Papirzsepi megjegyezte, hogy már csak poénból
is írni kéne egy ilyet, akkor megcsikordultak a fogaskerekek a koponyámban.
Nem, nem én, de mi lenne, ha… Mondjuk @Timucica írna egy önéletrajzi ihletésű
kalandregényt? Miről szólna, hogy nézne ki a borítója? (Naná, hogy pink és
giccses lenne, mert a pink meg a magenta a királylányrepertoár része marad, míg
világ a világ).
Íme a borító első verziója:
A sztori valami olyasmi lehetne,
hogy Tímea éli a harminc felé közeledő nők eseményszegény életét, megvan
mindene, amiről úgy hiszi, kell a boldogsághoz: férj, ház, jó kis melóhely, és
egy édi-bédi házikedvenc. Aztán egy szép napon a barátnője egy rejtélyes
kártyát csúsztat a kezébe, amelyen mindössze annyi áll: moly.hu. Tímea egy esős
estén, fáradtan az egész napos munka után kíváncsiságból felmegy erre a
honlapra, és regisztrál. Innentől fogva teljesen felborul az élete… Azok a
csúnya molyok belerángatják mindenféle őrült kalandba, bigámiába, száguldozásba,
titkos találkákba.
@AryGi megjegyezte, hogy elkelne
néhány vércsepp azon az autón. Milyen igaza van… @Timucica egy betegségben
biztos nem szenved: nincs sebességiszonya.
