Giccsparádé

                Az egész úgy kezdődött, hogy van ez az Álomnő, vagy mi a manó, amit Liptai írt. Molyon szóba került, hogy manapság mindenkinek, akinek van egy kis hírneve, szinte kötelező könyvet írnia. Mert az cool, meg trendi, sőttön-sőt nagyon menő dolog. (Nem tudom, milyen az említett kalandregény, csupán a trend tűnt fel).

Alapvetően nem vagyok jóban a chick-littel, a romantikussal, a végtelenségig lebutított cselekményszövésű modern tündérmesékkel, de amikor @Papirzsepi megjegyezte, hogy már csak poénból is írni kéne egy ilyet, akkor megcsikordultak a fogaskerekek a koponyámban. Nem, nem én, de mi lenne, ha… Mondjuk @Timucica írna egy önéletrajzi ihletésű kalandregényt? Miről szólna, hogy nézne ki a borítója? (Naná, hogy pink és giccses lenne, mert a pink meg a magenta a királylányrepertoár része marad, míg világ a világ).

Íme a borító első verziója:

A sztori valami olyasmi lehetne, hogy Tímea éli a harminc felé közeledő nők eseményszegény életét, megvan mindene, amiről úgy hiszi, kell a boldogsághoz: férj, ház, jó kis melóhely, és egy édi-bédi házikedvenc. Aztán egy szép napon a barátnője egy rejtélyes kártyát csúsztat a kezébe, amelyen mindössze annyi áll: moly.hu. Tímea egy esős estén, fáradtan az egész napos munka után kíváncsiságból felmegy erre a honlapra, és regisztrál. Innentől fogva teljesen felborul az élete… Azok a csúnya molyok belerángatják mindenféle őrült kalandba, bigámiába, száguldozásba, titkos találkákba.

@AryGi megjegyezte, hogy elkelne néhány vércsepp azon az autón. Milyen igaza van… @Timucica egy betegségben biztos nem szenved: nincs sebességiszonya.